1955-ben, azaz hetven évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az első Disneyland, amit azóta is mint a világ legboldogabb helyét szokás emlegetni. De azt is szokták mondani: nem minden arany, ami fénylik, és ez Walt Disney mesés birodalmára is igaz.
Walt Disney mindig mert nagyot álmodni, és bizony egyik legnagyobb álma az volt, hogy meséinek szereplői a vásznon túl is „életre keljenek”. 1954-ben Dánia egyik leghíresebb vidámparkjában tett látogatása során fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy saját brandjét is hasonlóképpen bővítse. Disney nem is tétlenkedett sokáig, hamarosan befeketetőket keresett, és hozzálátott a kaliforniai Disneyland megépítéséhez. A park nagyon gyors ütemben készült, az ötletet követően ugyanis egy évvel később, 1955. július 18-án már sor kerülhetett a nagy volumenű megnyitóra is. Az Anaheimban található létesítmény első napján nem kevesebb mint harmincezer vendéget fogadott, és a varázslatos helyszín iránti érdeklődés a későbbiekben sem lanyhult.
A Disneyland mára igazi fogalommá vált: kedvenc meséink integető figurái, a cukorkaillat, a tűzijáték és a műsorok évente milliókat vonzanak a világ különböző pontjain elhelyezkedő parkokba. De tényleg csupa móka és kacagás az egész hely, minden annyira varázslatos, mint azt a gondosan kialakított imidzs sugallja? Nos, nem igazán, a Disneylandnek is megvan a maga árnyoldala.
Balesetek mindenhol előfordulnak
Ez alól pedig egyáltalán nem képez kivételt a világ egyik legvarázslatosabb helye sem, hiszen a Disneylandek telis-tele vannak olyan játékokkal, melyek bármikor meghibásodhatnak. 1983-ban például egy tizennyolc esztendős fiú bénult le, miután kiesett az űr tematikájú, Space Mountain elnevezésű beltéri hullámvasútból, de több tömegbaleset is történt már. 2009-ben például a kaliforniai hullámvasúton két szerelvény ütközött össze, mely incidenst követően tizenöt embert szállítottak kórházba. Szintén sokan sérültek meg akkor is, amikor 2001 májusában egy hatméteres tölgyfa dőlt a vendégek közé. Pontosan huszonhét látogató és két alkalmazott sebesült meg az eset során, azonban szerencsére mindegyikük végzetes következmények nélkül úszta azt meg.
Egy sötét mesevilág
Nagy valószínűséggel egy Disneylandbe tett látogatás alkalmával az utolsó dolog, ami eszünkbe jutna, az az, hogy bármilyen inzultus ér majd minket. Azonban ahol emberek tömege gyűlik össze, ott sokszor előfordulhat az erőszak is, melyre a parkokban is gyakran volt példa. 1981-ben egy tinédzsert halálra szúrtak egy késelésbe torkollott balesetben, '87-ben egy, bandák közötti konfliktus következményeként egy tizenöt éves fiút lőttek le a parkolóban. 2012-ben egy fiatal férfi holttestét találták meg a Mickey & Friends parkolóház közelében, ez esetben öngyilkosságra gyanakodtak, de mivel nem találtak szemtanút, korántsem biztos, hogy a férfi önkezűleg vetett véget életének. 2013-ban pedig két kisebb robbanás rázta meg a Toontown részt, miután egy huszonkét éves férfi valamilyen furcsa késztetés okán szárazjéggel töltött palackokat helyezett el szemetesekben.
A Disney-simli
Mint azt a fentiek ismeretében már sejthetjük, Disneyland valóban nem csupa móka, azonban a létesítmények jó hírén mégis ritkán esik csorba. Köszönhető ez annak, hogy számtalan példáról tudunk, melyben a vezetés peren kívül jutott megállapodásra egy-egy balesetet követően. Érdekes azonban, hogy annak ellenére, hogy már korábban is sok esetben megléphették volna ezt, először mégis 1998-ban vállalták magukra a teljes felelősséget.

Akkor a Columbia nevű hajó kikötésekor akadtak problémák, ugyanis az egyik alkalmazott túl korán rögzítette a kötelet a mólóhoz, viszont a jármű megállítását szolgáló fém rögzítőelem nem volt elég erős ahhoz, hogy megtartsa azt, így az kiszakadt a hajótestből. Az alkatrész ezután a tömeg felé repült, leszakította az alkalmazott bokáját, majd egy Luan Phi Dawson nevű férfi fejét találta el. Utóbbi sérülései olyan komolynak bizonyultak, hogy az esetet követő harmadik napon meg is halt. A Disneyland ekkor húszmillió dolláros kártérést fizetett.
2000-ben a négyéves Brandon Zucker szenvedett sérüléseket és agykárosodást a Roger Rabbit’s Car Toon Spin nevű játékon. Az eset olyan súlyosnak bizonyult, hogy a fiú azt követően csupán kilenc évig élt. A Disneyland ugyan ez esetben jogi felelősséget nem vállalt, viszont peren kívül megegyezett a családdal.
2003-ban szintén egy mulasztás okozott halálesetet. A Big Thunder Mountain Railroad egyik kocsija ugyanis kisiklott, miután a park egyik szerelője nem húzott meg néhány csavart. Ez a nemtörődömség a huszonkét éves Marcelo Torres életébe került, akinek hozzátartozóival titkos megállapodást kötött a park. Egy 2009-es esetnek viszont nem lettek ennyire súlyos következményei. Az év novemberében az It's a Small World vezérlésével akadtak gondok, melynek következtében a mozgássérült Joe Martinez negyven percig volt kénytelen a játék foglyaként létezni. Miután sikerült őt kiszabadítani, a férfi perre vitte az ügyet és 2013-ban nyolcezer dolláros kártérítést kapott.
A mosoly mögött
De nem csak a park látogatói szólaltak már fel Disneyland árnyoldaláról, hiszen annak dolgozói gyakran panaszkodnak a cégnek a „szereplőkkel” szemben tanúsított rossz bánásmódjára. Gyakori probléma, hogy az alkalmazottak nem tudják pótolni a folyadékot, és a jelmezes szereplők is embert próbáló munkakörülmények között dolgoznak. Többen számoltak be szexuális zaklatásról is, akár vendégek, akár feletteseik részéről. Például 1976-ban egy nő pert indított a Disney ellen, azt állítva, hogy az egyik Három Kismalac-jelmezes munkatárs zaklatta őt, a Disney azzal védekezett, hogy a jelmez karjai nem működnek, így már a feltételezés sem állja meg a helyét. 1981-ben viszont az is megesett, hogy Micimackó került bíróság elé, miután állítólag megütött egy kislányt, a bíróság azonban a jelmez korlátozott mozgása miatt felmentette az alkalmazottat.

2012-ben azonban fordított eset történt, akkor egy vendég bántalmazott egy alkalmazottat. A dolgozókra egyébként rendkívül szigorú szabályok vonatkoztak: volt idő, amikor a férfiak nem viselhettek arcszőrzetet, a nőknek pontosan meghatározták a smink színét, és a mosoly, nos, az sosem volt választható. Az utóbbi években több alkalmazott is megszólalt az alacsony bérek, a túlórák, a kiszolgáltatottság és az anyagi–mentális nehézségek miatt. A „valódi varázslatot” nekik kellett fenntartaniuk — miközben ők maguk gyakran épp a varázslat hiányát élték meg.